Miért nagy nap a „Nagy Nap”, kedves házasságra készülők? Mert egyszer adódik az életben. Mindenki számára mást jelent az esküvő, máshogyan képzeli el, s a saját módján akarja megszervezni. Van, aki habos-babos, világra szóló, nagy körítésre vágyik, mások inkább szűk családi körben ülik meg, megint mások pedig humorosra veszik a figurát. És ez a szép benne. Minden esküvő más és más. Abban azonban megegyeznek, hogy a megélt élmények hamar tovaszállnak, és ha nem marad róluk képanyag, akkor megfosztjuk magunkat az örömtől, hogy évek múlva családi körben felsóhajtsunk egy-egy fotó láttán: „Emlékszel?”
Ha megfogadnak egy tanácsot, ne a fotóst hagyják ki, még ha szűkösek is az anyagi keretek! Ismerősi körben nem egyszer találkoztam olyanokkal, akik legyintettek a szervezés során: „Ugyan már, sokan fognak fotózni a barátok közül. Meg a Béci bácsinak olyan profi gépe van, tudod, amivel a pillangókat szokta fotózni!” Aztán később, amikor már ott állnak a nagy nap küszöbén, vagy már az utolsó utáni pillanatban, amikor már a megható pillanatok magukkal ragadják a házasságra lépőket, látni valami megtörtséget a tekintetükben. Nem mondják ki, de megbánták. A barátok nem mertek odamenni az oltár mögé, amikor a gyűrűhúzás volt, később a vacsoránál már inkább mindenki az evés-ivással volt elfoglalva, Béci bácsinak pedig nem voltak megfelelőek a fényviszonyok a zárt térben, így aztán minden második fotó homályos lett…
